Williams F1
A Williams Grand Prix Engineering (jelenlegi nevezési nevén Williams Racing) egy brit Formula–1-es versenycsapat. Frank Williams és Patrick Head alapította 1977-ben (történetileg a csapat előzményének tekinthető az 1969-től 1976-ig működő Frank Williams Racing Cars). 7 egyéni és 9 konstruktőri világbajnoki címével a Formula–1 egyik legsikeresebb csapata.[1] Egyéni és konstruktőri világbajnoki címet utoljára 1997-ben, futamot 2012-ben nyertek. A Williams volt a Formula–1 történetében az utolsó igazi magáncsapat, egészen 2020-ig, amikor megvásárolta őket az amerikai Dorlinton Capital. Legnagyobb sikereiket a Renault partnereként érték el. A 2014-es szezontól kezdve Mercedes-motorokat használnak.
A csapatnál versenyeztek az alábbi világbajnokok: Alan Jones, Keke és Nico Rosberg, Nigel Mansell, Damon Hill, Jenson Button, Alain Prost, Nelson Piquet, Ayrton Senna és Jacques Villeneuve. Senna, Button, és Nico Rosberg kivételével mindannyian a csapattal nyertek egy egyéni címet. A Williams híres volt arról, hogy világbajnok pilótái nem náluk próbálták megvédeni a címüket, csak Alan Jones, Keke Rosberg és Villeneuve maradtak a csapatnál azt követően.
A Williams a Williams Advanced Engineering és a Williams Hybrid Power útján a fejlesztések terén is jelen volt: Formula–1-es technológiákat alakítottak át a mindennapi használatra. 2017-ben "Williams" címmel egy filmet is bemutattak, mely a csapat alapítójának életútjába enged mélyebb betekintést.
Frank Williams fiatal kora óta szenvedélyes rajongója volt a motorsportoknak, a hatvanas években ő maga is versenyzett egy rövid ideig, ezt követően pedig inkább más versenyzőket próbált versenyüléshez juttatni. 1968-ban akkori szobatársát, Piers Courage-t indította a Formula-2-es sorozatban, melyben ebben és a rákövetkező évben szép sikereket értek el. Ezzel felhívták magukra az olasz sportautó-tervező, De Tomaso figyelmét aki az 1970-es szezonra a rendelkezésére bocsátott egy Formula–1-es kasztnit, amit a Dallara tervezett. Az autó versenyképtelen és meghibásodásra hajlamos volt, ráadásul a szezon ötödik versenyén, a Holland Nagydíjon kigyulladt, Courage pedig az autóban lelte halálát. Ez rendkívül megviselte Williams-t, de a csapat tovább folytatta az idényt. Miután eredmények nem születtek, De Tomaso szerződést bontott. 1971-ben már az akkor egy éves March 701-es kasztnival nevezett be Frank Williams Racing Cars nevű csapatával. Szerény eredményeket értek el, és a pénzhiány miatt máról a holnapra működtek.
1972-ben is maradtak a March kasztninál, a szponzorok megjelenésével pedig már egy jobb autóra futotta, mint eddig. 1973-ban aztán az olasz Iso sportautógyár és a Marlboro támogatásával immár konstruktőrként neveztek be a bajnokságba az előző évi saját fejlesztésű FX3 javított változatával. Az 1975-ös szezon előtt az Iso és a Marlboro támogatása nélkül kezdhették meg a szezont, amelyben a csapat összesen tíz pilótát indított összesen a futamok valamelyikén. Az állandó pénzzavarral küzdő Williamsnek az elkövetkező években számtalan üzleti partnere volt, és bizony nem mindegyik társulás bizonyult sikeresnek. 1976-ban aztán új partner bukkant fel a kanadai olajmilliárdos, Walter Wolf személyében, aki többségi tulajdonos lett a csapatban, és bár Williamst meghagyta vezető pozíciójában, a saját építésű autó mellé szerzett egy előző évi Hesketh 308C-t, melyet FW05 néven versenyeztettek. Az eredmények azonban egyik autóval sem voltak valami fényesek, a csapat nyolc versenyzője egyetlen pontszerzésig sem jutott, a fénypontot a korábban szebb napokat látott Jacky Ickx spanyolországi hetedik helye jelentette.
2013. május 30-án hivatalosan is bejelentették, hogy a 2014-től kezdődő turbómotoros korszakot a Renault helyett a Mercedesszel fogják elkezdeni. A csapat pilótapárosa Valtteri Bottas és Felipe Massa lettek, az új főszponzor pedig a Martini, aminek köszönhetően a legendás festés is visszatért a Formula–1-be: az autók fehér alapon piros-kék csíkokat kaptak. Az autó az egész idény folytán versenyképesnek bizonyult, versenyzőik a különösen erős gyári Mercedes-csapat mellett folyamatosan esélyesek voltak a dobogóra, néhány rosszul sikerült versenytől eltekintve. Az Osztrák Nagydíjon az első sorból indultak (Felipe Massáé lett a pole-pozíció), bár végül csak Bottas jutott fel a dobogóra, 3. helyével. A szezon végén kettős dobogó is összejött Massa 2. míg Bottas 3. helyen zárta az Abu-Dzabi nagydíjat. Így a 2005-ös monacói nagydíj óta most először volt két Willams versenyző az első 3 között. A csapat a 3. helyen zárta a 2014-es F1 szezont.
Formájukat 2015-ben is megtartották, igaz, ekkor új vetélytársat kaptak a Ferrari személyében, de a konstruktőri harmadik hely ezúttal is összejött. 2016-ban a csapat teljesítményében visszaesés mutatkozott, műszaki és egyéb hibák hátráltatták őket, így mindössze az 5. helyet szerezték meg, miután a nagy rivális Force India is megelőzte őket.
2017-ben a csapat 40. születésnapját ünnepelte, ennek megfelelően az autó elnevezése egy számot ugrott, és FW39 helyett FW40-nek nevezték el a következőt. A pilótafelállás eredetileg annyiban változott volna, hogy az idény végén visszavonult Felipe Massa helyére a fiatal Lance Stroll ült volna be, miután azonban Nico Rosberg, a regnáló világbajnok is visszavonult, és helyette leszerződtették Valtteri Bottast, kellett egy rutinosabb versenyző is a fiatal mellé. Massa visszavonulása így alig pár hétig tartott, miután visszahívták. Az évet végül ismét az 5. helyen fejezték be, miután idén sem nem tudták megverni a Force Indiát.
2018-ban Stroll mellé az újonc Szergej Szirotkin került, miután Massa 2017 végén véglegesen visszavonult. A csapat sok kritikát kapott a fiatal, tapasztalatlan párossal kapcsolatban, és mint kiderült, teljesen jogosan. Az új autó, a Williams FW41 kicsit sem bizonyult megbízhatónak, és a csapat az év első kilenc versenyén összesen 4 pontot tudott gyűjteni az azeri nagydíjon Stroll által. Az alakulat ezenkívül mindössze az olasz nagydíjon tudott pontot szerezni, ott viszont ez mindkét pilótának sikerült, ugyanis Romain Grosjean 6. helyről való kizárását követően Stroll a 9., Szirotkin a 10. helyen lett rangsorolva. A csapat így az egész év alatt mindössze 7 pontot gyűjtött, és sereghajtóként zárták az évet.
2018. október 12-én a csapat bejelentette, hogy George Russell a 2019-es évtől csatlakozik a csapathoz,[3] 2018. november 22-én pedig bejelentették, hogy a 2018-as tesztpilóta, Robert Kubica lesz a csapattársa, 7 év kihagyás után.[4] Az előző évet követően egy dologban biztos volt mindenki, rosszabb már nem lehet, ahogy azonban később kiderült igenis lehet. Az év nem kezdődött jól, az első 2 tesztnapot kénytelen volt kihagyni a csapat mivel az autó nem készült el időben. Az autó 567 kört tett meg, a legkevesebbet az összes csapat közül és a leggyorsabb körük 1.9 mp-el volt elmaradva a leggyorsabb időtől. Ausztráliába érkezve a csapat teljesen új elemekkel szerelte fel az autót ám ezeket az FIA illegálisnak minősítette. Az autó még lassabnak bizonyult mint a teszteken, a 2 autó az utolsó sorba kvalifikálta magát, 3 másodpercre a legközelebbi autótól, Carlos Sainztól. Habár a szezon folyamán sikerült közelebb kerülniük a középmezőnyhöz, tiszta körülmények között nem volt esélyük a pontszerzésre. A német nagydíjon Robert Kubica megszerezte az első és mint később kiderült egyetlen pontjukat a szezonban miután a 2 Alfa Romeot utólag kizárták. Idén egyetlen alkalommal sem sikerült a Q2-be bejutniuk. A szezont így teljesen utolsóként (10.) zárták csupán egyetlen ponttal, ez az első évüket leszámítva a legkevesebb pontjuk, legutoljára 2013-ban sikerült 5 pontot szerezni.
2020-ban Kubica távozott, helyette a korábbi tesztpilóta Nicholas Latifi érkezett. A szezon eleji teszteken az autó feltűnő, kék-fehér-piros festést kapott, a főszponzor ROKiT miatt, azonban ezzel a színnel sohasem versenyeztek, mert a koronavírus-járvány miatt lerövidült csonka szezonban az idénynyitó osztrák futam előtt a főszponzor váratlanul szerződést bontott. Így a színséma átdolgozott, fehér-kék alapú lett. A járvány komoly pénzügyi problémákat is okozott a csapatnál, amely kénytelen volt tőkeinjekciót szerezni és elzálogosítani klasszikus versenyautóit, illetve később eladásra hirdették meg magának a csapatnak a tulajdonrészét is. A kocsi a tavalyi évhez képest már jóval megbízhatóbb és gyorsabb volt, George Russell a Stájer Nagydíjon és a hazai Brit Nagydíjon is a Q2-be kvalifikálta magát, míg a Magyar Nagydíjon mindkét Williams a Q2-ben végzett. A csapat a tavalyihoz képest jelentősen javuló teljesítményt látva bejelentette, hogy a 2021-es szezonra is marad a Russell-Latifi versenyzőpáros. 2022-ben George Russell távozott a Mercedes csapatához, helyére Alexander Albon érkezett. 2022 végén Nicholas Latifivel, a gyenge teljesítménye miatt, szakít a csapat és megválnak tőle a szezon végén.
![]() |
|
![]() |
|
Teljes név | Williams Racing |
Székhely | ![]() |
Alapító | ![]() ![]() |
Csapatfőnök | később |
Műszaki igazgató | ![]() |
Weboldal | Hivatalos weboldal |
Jogelőd | Frank Williams Racing Cars |
2023-as Formula–1-es szereplése | |
Versenyzők | 2. ![]() 23. ![]() |
Tartalékpilóták | később |
Kasztni | később |
Motor | Mercedes |
Gumik | Pirelli |
Szín | később |
Formula–1 szereplése | |
Első verseny | ![]() |
Utolsó verseny | ![]() |
Versenyek száma | 791 (rajtok száma: 786) |
Konstruktőri VB-címek | 9 (1980-1981, 1986-1987, 1992-1994, 1996-1997) |
Versenyzői VB-címek | 7 (1980, 1982, 1987, 1992-1993, 1996-1997) |
Első győzelem | ![]() (Clay Regazzoni) |
Legutóbbi győzelem | ![]() |
Győzelmek | 114 |
Első rajtkockák | 128 |
Leggyorsabb körök | 133 |
Legutóbbi VB-helyezés | 10. (8 pont) |
Frank Williams