Mclaren
A McLaren Formula–1-es csapatot az új-zélandi Bruce McLaren alapította Bruce McLaren Motor Racing néven, saját maga versenyeztetésére. A csapat 1966-ban, a monacói nagydíjon debütált. Az alapító halála (1970) után Teddy Mayer vitte tovább az istállót, majd 1980 végén Ron Dennis vezetésével létrejött a McLaren International. A Formula–1 második legsikeresebb csapata 12 egyéni és 8 konstruktőr-világbajnoki címével a Ferrari mögött. Legsikeresebb versenyzői Alain Prost és Ayrton Senna, akik három-három világbajnokságot nyertek a csapat színeiben.
A csapat a Formula–1 mellett részt vett már az indianapolisi 500-ban és a Le Mans-i 24 órás autóversenyen is. 2009-ben az addig vezető pozíciót betöltő Ron Dennis visszavonult, helyét Martin Whitmarsh vette át. A 2013-as pocsék évet követően azonban Whitmarsht elbocsátották, helyére pedig ismét Ron Dennis került. 2015-től 2017-ig a csapat Honda-motorokat használt egy kizárólagos megállapodás keretein belül, 2016-ban pedig új tulajdonosi kör kezébe került a csapat, akik eltávolították Ron Dennist, a helyére pedig a csapatfőnöki tisztet betöltő Éric Boullier mellé igazgatóként Zak Brown érkezett.
Jelenleg a McLaren motorpartnere a Mercedes. A pilótapárosukat Lando Norris és Oscar Piastri alkotja.
Az első McLaren versenyautó a McLaren M1A volt 1964-ből. A Bruce McLaren Motor Racinget 1963-ban alapította az új-Zélandi Bruce McLaren, aki eredetileg sportautókat épített. A csapat 1966-ban debütált a Formula–1-ben, a monacói nagydíjon. A kezdeti motorbeszállító a Ford volt. A csapatnak első két szezonjában csak egy versenyzője volt, maga az alapító Bruce McLaren, aki az első versenyen olajszivárgás miatt kiesett. Legközelebb csak az amerikai nagydíjon vett részt, ahol azonban új motorral, a Serenissimával indult. A versenyen ötödik helyével a McLaren első pontjait szerezte. Az első szezonban a csapat két ponttal a kilencedik lett.
1967-re a csapat új motorbeszállítója a BRM lett. McLaren az évben egyszer lett negyedik a monacói nagydíjon, és egyszer hetedik. A többi nagydíjon kiesett. A McLaren csapat három ponttal a tizedik lett a konstruktőri bajnokságban.
1968-ra Bruce McLaren csapattársa az előző évi világbajnok Denny Hulme lett, aki 1974-ig a csapat versenyzője maradt. A csapat ebben az évben visszatért a Ford-Cosworth motorokhoz, melyeket egészen 1983-ig használt. Hulme megnyerte az Olasz és a kanadai nagydíjat, míg McLaren a belga nagydíjat nyerte meg, amely a csapat első futamgyőzelme volt. Bruce emellett megnyerte az az évi Race of Champions-t, melyet Brands Hatchban rendeztek. A csapat 1968-tól több kiscsapatnak adott kasztnit.
1969-ben Bruce három dobogós helyével és 26 pontjával a harmadik helyen zárt az egyéni világbajnokságban. A csapat ötödik győzelmét azonban Hulme szerezte a mexikói nagydíjon. A csapat a negyedik helyen zárt a konstruktőri bajnokságban.
Alain Prost a Sennával való botrányos párharca után a Ferrarihoz szerződött. A következő két évben Senna és a McLaren nyerte az egyéni-és a csapatvilágbajnoki címet. Senna csapattársa Prost távozása után Gerhard Berger volt. Az 1992-re a McLaren dominancia véget ért, az évet fölényesen Nigel Mansell és a Williams-Renault nyerte. Az év végén a Honda visszavonult a Formula–1-es motorgyártástól. A McLaren motorszállítója 1993-ra a Ford lett. Senna csapattársa ez évben Michael Andretti volt, aki összesen hét pontot szerzett. A szezon vége felé helyére a finn Mika Häkkinent ültették. 1994-re Senna a Williamshez igazolt át, helyére Martin Brundle érkezett, az évben a Peugeot szállított motorokat a csapat számára. Egy évvel rá, 1995-ben a McLaren szerződést kötött a Mercedesszel. A német gyár a 2014-es szezon végéig a csapat motorszállítója lett. 1995-ben két nagydíj erejéig Nigel Mansell is versenyzett a csapat színeiben. 1996-ban a korábban Williamses David Coulthard szerződött a csapathoz. 1997-re a csapathoz West cigarettamárka, mint főszponzor érkezett a Marlboro helyére. A korábbi piros-fehér színt ez évben ezüstre cserélték. 1997-ben a McLaren egyre erősebb lett. Coulthard a szezonnyitó Ausztrál és az Olasz, Häkkinen az utolsó európai nagydíjat nyerte meg. 1998-ra a McLaren leszerződtette az akkori egyik legsikeresebb mérnököt, Adrian Neweyt. Häkkinen a szezon során nyolc futamot nyert meg, az Ausztrál, a Brazil, a Spanyol, a Monacói, az Osztrák, a Német, az Luxemburgi és a japán nagydíjat. Az év végén kerek 100 ponttal végzett a egyéni világbajnokság élén. Legnagyobb ellenfele Michael Schumacher volt, aki 89 pontot szerzett. A McLaren ez évben megszerezte a konstruktőr-világbajnoki címet. 1999-ben folytatódott a Schumacher–Häkkinen csata, de csak a brit nagydíjig, amikor a német balesetet szenvedett és csak az évad vége előtt három versennyel tudott visszatérni. Häkkinen ismét világbajnok lett, két ponttal Eddie Irvine előtt. A konstruktőri címet ebben az évben a Ferrari nyerte.
![]() |
|
Teljes név | McLaren F1 Team |
Székhely | ![]() |
Alapító | ![]() |
Csapatfőnök | ![]() (Ügyvezető igazgató) ![]() |
Műszaki igazgató | ![]() |
Weboldal | Hivatalos weboldal |
2023-as Formula–1-es szereplése | |
Versenyzők | 4. ![]() 81. ![]() |
Tartalékpilóták | ![]() |
Kasztni | később |
Motor | Mercedes |
Gumik | Pirelli |
Szín | később |
Formula–1 szereplése | |
Első verseny | ![]() |
Utolsó verseny | ![]() |
Versenyek száma | 927 (rajtok száma: 922) |
Konstruktőri VB-címek | 8 (1974, 1984, 1985, 1988, 1989, 1990, 1991, 1998) |
Versenyzői VB-címek | 12 (1974, 1976, 1984, 1985, 1986, 1988, 1989, 1990, 1991, 1998, 1999, 2008) |
Első győzelem | ![]() |
Legutóbbi győzelem | ![]() |
Győzelmek | 183 |
Első rajtkockák | 156 |
Leggyorsabb körök | 158[1] |
Legutóbbi VB-helyezés | 5. hely (159 pont) |
Bruce Mclaren a csapat alapítója